Közösségi megemlékezések Vajdaság több településén (Forrás: Magyar Szó)

KOSZORÚZÁS ÚJVIDÉKEN

Huszonegyedszer tartották meg Újvidéken a Futaki úti temetőben azt a gyászrendezvényt, amelyen a több tízezer, 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyarra emlékeztek. A Himnusz elénekelése után Matuska Márton bevezetőjében elmondta, hogy már húsz éve ugyanezen a helyen emlékeznek meg az ártatlan kivégzettekre, a keresztek, amelyeket itt felállítottak viszont rendszeresen eltűntek. Hozzátette, hogy a szervezőbizottság tagja, Papp Ferenc ígéretet kapott nemrég az újvidéki Városházán, hogy a keresztek visszakerülnek az eredeti helyükre.

A rövid bevezető után a koszorúzás következett, hazai politikai pártok és művelődési egyesületek rótták le kegyeletüket a sírnál, külföldről pedig Éhn József és Becsey Zsolt érkezett, a Budapesti zarándokok nevében koszorúztak.

Alkalmi beszédet mondott Sztrikovics János r.k. bácsi esperes, valamint Botos Elemér református esperes. Sztrikovics összefogásra szólította fel a magyarságot, és elmondta, hogy hiába tiporják a magyarságot, eddig még mindig fel tudott állni. Botos esperes kihangsúlyozta, hogy Istentől elvárjuk azt, hogy megbocsásson, de ezt nekünk is meg kell tennünk. Elmondta, hogy húsz év alatt 550 temetés volt az újvidéki hitközségben, és csupán 120 keresztelés. Botos elmondta még, hogy csak akkor maradhat fenn a magyarság, ha nem alázatosak, hanem büszkék vagyunk arra, hogy magyaroknak születtünk, és büszkén, nagy életszeretettel élünk tovább.

Papp Ferenc, a szervezőbizottság tagja felszólalásában elmondta, hogy már két évtizede tartanak ezen a helyen a megemlékezések, de valaki ki akarja törölni a történelmet, mert szorgalmasan eltüntetik azokat a fakereszteket, amelyeket minden évben felállítanak ezen a helyen. Papp hangsúlyozta, hogy a Délvidéken történt vérengzéseket nem lehet elhallgatni és kitörölni az emlékezetből.

A rendezvény végén a kórus elénekelte a Szózatot.

TEMERINBEN HUSZADSZOR

A Nyugati temető legnagyobb tömegsírjánál tartottak tegnap Temerinben megemlékezést az 1944 őszén ártatlanul kivégzett falubeliek emlékére és mindazok emlékére, akik a kommunista megtorlás áldozataivá váltak. Megemlékező beszédet Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke mondott. Szükségesnek tartotta kiemelni, hogy 45 évnyi kényszerű hallgatás után a történelmi VMDK megtörte a jeget. Elsőnek a Vajdaságban, 1989. október 27-én, a leszámolások első napját idézve a temerini VMDK tagjai felidézték az ártatlan áldozatok emlékét. Ma már elmondhatjuk, hogy a megtorlás áldozatainak emléke nem vész a feledés homályába.

A vajdasági magyarságot érintő napi politikával kapcsolatban elmondta, hogy az érvényes szerb törvény nem teszi lehetővé a legitim nemzeti tanácsok megválasztását, mert a törvényben rögzített fele plusz egy mérce a magyarok nagy részét lehagyja a névjegyzékről. A belgrádi hatalom csak úgy bizonyíthatja jóindulatát, ha az általános névjegyzék részeként kidolgozza a magyar választói névjegyzéket is és vállalja annak naprakész karbantartását.

Az elhangzott megemlékező beszéd után ft. Szungyi László esperesplébános beszentelte a tömegsírt. A sírnál levő nagy keresztnél koszorút helyezett el Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulja, dr. Becsey Zsolt volt fideszes európai parlamenti képviselő, továbbá a temerini önkormányzat nevében Gusztony András polgármester és dr. Matuska Mihály, a kkt elnöke, valamint az Első Helyi Közösség és a magyar érzelmű civil szervezetek képviselői. Közreműködött a férfikórus, Szabó Gabriella és Balogh Sándor.

NÉMA FŐHAJTÁSSAL JÁREKON

A lemenőben levő Nap sugarai már bearanyozták a járeki (temerini község) haláltábor áldozatai emlékére állított ideiglenes fakeresztet, amikor szombaton gépkocsikkal a faluszéli sivár helyhez odaért a temeriniek és környékbeliek egy csoportja, hogy lerója kegyeletét a táborban elhunytak emléke előtt. A VMDP temerini körzeti szervezetének koszorúját Szabó Gabriella és Góbor László erősítették a kereszthez. Rendhagyóan senki sem mondott beszédet, a megjelentek néma főhajtással álltak a Dunamenti Svábok Szervezete 2006 szeptemberében állíttatott ideiglenes fakereszt előtt. Emberi szó talán nem is tudhatta volna kifejezni azokat a megpróbáltatásokat, melyeket a táborban uralkodó embertelen bánásmód mellett, a folyamatos éheztetés, az orvosi ellátás hiánya, az időjárási viszontagságoknak való teljes kiszolgáltatottság jellemzett. Egyes kutatók 16,5-20 ezerre teszik a második világháború utáni itteni egyik legnagyobb gyűjtőtábor lakóinak számát. Járekon (az egész falu egy nagy tábor volt) 1945 és 1947 között az elpusztítottak száma 5,5 és 7 ezerre tehető! Erre vonatkozóan pontos adatok nincsenek. A németek mellett mások is kerültek a táborba – szlovákok, ruszinok, horvátok, magyarok. Sajnos a hazai szerb közvélemény még mindig meglehetősen tájékozatlan a világháborút követő sötét korszakról, így a járeki táborral kapcsolatosan is. Ennek tulajdonítható, hogy állandó emlékmű állításának javaslatát ez év szeptemberében elvetette a községi tanács.

A MEGCSONKÍTOTT KERESZTNÉL ZSABLYÁN

Négy évig állt Zsablyán a lerombolt katolikus temetőben, a golgota-dombon a kereszt, amelyet a néhai Bakos Pál ácsolt nyers akácfából. A döbbenet után a megcsonkított, elfűrészelt maradék keresztet a most Budiszaván élő Kelemen Sándor és fia állította össze a szombati megemlékezés előtt. A kegyhelyen Franjo Lulić titeli plébános imádkozott az 1944-ben mártírhalált halt zsablyai magyarok lelki üdvéért. A bennünket máig félelemben tartó tragikus események hozadékáról Gusztony András Temerin polgármestere beszélt. Édesapját is Zsablyán végezték ki. Az, hogy évről évre nagyon kevés hozzátartozó jön el a megemlékezésre Zsablyára, szerinte azért van, mert még mindig félnek a következményektől.

AZ ÁLDOZATOKRA EMLÉKEZVE ZENTÁN

A zentaiak az idén is a Felsővárosi temető kálváriadombjánál emlékeztek mindazokra a hősökre és mártírokra, akik életüket áldozták, vérüket hullatták városért és a lakosságért.

A tegnapi kegyeletadó ünnepségen, a szentmisét követően Pék Zoltán, Zenta polgármestere és Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke szólt az egybegyűltekhez. Egeresi beszédében kihangsúlyozta, hogy a saját történelmét is szelektíven ismerni hajlandó többségnek meg kellene értenie azt, hogy az áldozatainkra emlékezve nem mások romlását akarjuk, senkit sem fenyegetünk, csupán az ártatlan áldozataink előtti főhajtást követeljük, az együttes emlékezést a vérzivataros és gyötrelmes idők minden ártatlan áldozatára.

A kegyeletadó ünnepség folytatásában ft. Szénási Oszkár megszentelte az 1944-es ártatlan áldozatok emlékhelyét, a rövid kulturális műsort követően pedig a zentai önkormányzat elöljárói, illetve a községben jelenlévő vajdasági magyar pártok, az MNT és a Magyar Főkonzulátus képviselői lerótták kegyeletüket az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emléksírhelyénél.

MEGEMLÉKEZÉS ADORJÁNON, HORGOSON ÉS MARTONOSON

Halottak napja alkalmából a magyarkanizsai község több településén is közösségi megemlékezést szerveztek.

Az adorjáni temetőben szombaton helyezték el a kegyelet virágait a temetőben a '44-es áldozatok emlékhelyénél.

Vasárnap délután előbb kegyeletadás volt a martonosi temetőben az emlékmű előtt, majd a Kápolnában tartottak ünnepi szentmisét.

Horgoson szintén vasárnap volt a megemlékezés. Előbb ünnepi szentmisén imádkoztak a temetőben, majd a '44-es áldozatok emlékművénél rótták le kegyeletüket a részvevők.

Itt Pósa Károly, a magyarkanizsai Rákóczi Szövetség elnöke mondott alkalmi beszédet, melyben kijelentette: hatvanöt évvel ezelőtt megtörtént a gyalázat, és mi azóta is számokkal hadakozunk, mert senki sem tudja, pontosan hányan estek áldozatul a megtorlásnak. Negyven- vagy huszonötezren, talán már mindegy is – hiszen egyetlen embert se követtek meg közülük. A vajdasági magyarság megbocsátó, de ahhoz, hogy megbocsássunk, kérni kellene a megbocsátásunkat – mondta Pósa Károly.

Miután Gutási Ákos plébános megáldotta és megszentelte az áldozatok emlékművét, elhelyezték előtte a kegyelet virágait.